top of page

Elsőosztályú Rodeo élmények


Március Texasban a rodeo hónapnak számít. Mindenki izgatottan készül már február elejétől, amikor hivatalosan hirdetik ki a dátumokat, a koncerteket és fellépőket, valamint a jegyárakat is. A houstoni rodeo a legnagyobb a USAban, és az ország minden részéről jönnek tömegek, csak hogy láthassák a lovasokat, bikaviadalokat, vagy részük lehessen a nem mindennapi ételkínálatból. Ez egy igazán texasi élmeny, melyet egy vérbeli cowboynak nem szabad kihagynia. A rodeo a legnépszerűbb turista esemény az egész év folyamán, és a belőle származó profit teljes egészében a Houstont körbevevő iskolakerületek kiemelkedő tanulóinak van ajándékozva ösztöndíj formájában az egyetemi évekre. 16 ezer gyerek részesülhetett ezekben az ösztöndíjakban 1957 óta. Ezek a pénzbeli támogatások meghaladják a negyven millió dollárt. Vagyis Houstonnak ez az esemény egy óriási löketet ad mint kereskedelmi, mint látogatottság szempontjából. Ebből a nézőpontból tekintve tehát a rodeora, akár egy hatalmas adománygyűjtésnek is nevezhetnénk a showt.

Hogy lehetővé tegyék a bemutatók sima lefolyását, a parkolást ennyi embernek, a buszokkal való szállítást, a takarítást napról napra, önkéntesek ezre segíti a munkálatokat. Számuk az idén meghaladta a harminc ezret, ami brutális szám. És a segítő kéz a szervezők állítása szerint mindig jól jön. A világ top cowboyai voltak jelen a rodeon. A közönség a világrekordereket láthatta a megszámlálhatatlan, számomra pedig lenyűgöző versenyszámokban. Új rekordok dőltek meg, és amerika cowboyai bebizonyították, hogy Texas mindenkit ver az élvonalban. Minden alkalommal az ujjongás felélénkült, mikor egy texasi versenyző következett, és a tapsvihar elmaradhatatlan volt, még ha az illető nem is volt csúcsfomában. Az összetartás érezhető, már szinte tapintható volt. Ezt már überelni csak a Houstoni származásúak tudták. Náluk bomba robbant az NRG stadionban, ahol a versenyek helyet kaptak. A helyről annyit érdemes tudni, hogy az NRG komplexum a legnagyobb stadion Houstonban, ahol színdaraboktól világhíres előadók koncerjéig minden teret kap itt. Egy óriási befogadóképességű arénával rendelkezik, mely karácsony előtt a népszerű és elvileg önmagában elragadó Diótörőnek ad helyet, de én is voltam már itt ennekelőtte. Mi a Disney on ice showra mentünk el, ahol korcsolyákon mutatták be kedvenc rajzfilmeim főcímdalait. Visszakanyarodva a Rodeora, a fedett arénai részen volt a bikaviadal, lovas bemutatók, és hasonló látványosságok helye. Itt voltak este a mindössze egy órás koncertek, ahol a country legfényesebb csillagait sorakoztatták fel, de egy név sem mondott nekem semmit sajnos. Amióta ide érkeztem a country mindennapjaim részévé lett, hiszen sok üzletben, étteremben, vagy partin játszanak countryt vagy bluegrasst, sőt még otthon is hallgatunk néha ilyen műfajt. Igazából én úgy tekintek rá, hogy egy tiszta életörömöt sugárzó műfaj, és el lehet hallgatni napokig is anélkül, hogy megunnád. A kedvencemnek nem titulálnám, azért annyira messze nem megyek, ennek ellenére szerethető zene. Az idén a rodeo legnagyobb énekese talán Luke Bryan volt.

Az aréna szintén fedett óriási kiállító termében volt állatkiállítás, ahol a versenyző lovakat, teheneket, juhokat lehetett megtekinteni vagy akár simogatni is. Az állatok mellett pedig bent volt egy vásár, mely a helyi kisvállalkozásokat sorakoztatta fel, vagy a cowboy kellékeket áruló üzleteket. Itt csizmatisztítótól, kalapgörbítésig elengedheti mindenki a fantáziáját. Egy kis helyet szenteltek a gyerekek, diákok rajzkiállításának is, de mikor diákokat írok itt vérprofi rajzokra gondolok, nem valami amatőr próbálkozásokra. A legjobb festmények aukcióra voltak bocsátva és a diák is hasznot kapott belőle, aki készítette. Én is beküldtem egy rajzomat, mely különdíjat kapott, és forrt a vérem rendesen mikor kijelentették, hogy nem elég jó ahhoz, hogy kiállítsák, de ezek az alkotások láttán már teljesen megértem, hogy az enyém nem számított olyan különleges és egyedi szépségnek.

Na de a stadiont körülvevő nagy téren voltak szintén kisebb bódék házi finomságokat árulva, viszont a tér nagy részét a kajáldák, vagy kivonult cégek sátrai foglalták el. Olyan volt, mint egy jó amerikiai streetfood fesztivál. Vagyis volt minden féle gyorskaja, hot dog, hamburger, streak is ugyanakkor, és pecsenyék, de különlegességekből sem volt hiány. A rodeora sokan csak a kajáért mennek, mert állítólag sehol máshol nem árulnak ilyen dolgot még Texasban sem. Higgyétek el, én azt hittem, hogy sok mindent ettem és láttam. Egészen addig, amíg meg nem érkeztünk ebbe az őrültek házába. És a kajákon kívül voltak minden féle vidámparki szórakozási lehetőségek is. Ezen a ponton már nem mondok újat azzal, hogy ezekből is jónéhányat eddig még soha nem is láttam vagy próbáltam. De az is igaz, hogy én kisiskolás vagyok még vidámpark témakörben. Van egy kis bepótólnivalóm, mert a budapesti jó kis vidámpark volt az egyetlen nagyobb és érdekesebb hely, ahova eddig eljuthattam. És végül ezeken a gépeken kívül voltak a szerencsejátékok, amikre elpazarolhatja bárki az aprópénzét. Voltak, akik óriási plüssállatokat nyertek, és aztán cipelhették magukkal az egy és fél méteres lámát, vagy trollt, vagy barackot. Egy bizonyos nagymama, akit láttam az egyik asztalnál ülni felvigyázott vagy hat ilyen óriási majomra, amíg a félszáz unokája játszodt tovább a játékokon mit sem törődve a nyereménnyel vagy a mamával. Elgondolkodtató élethelyzet ugyebár.

Most pedig, hogy nagyjából mindenkinek fogalma van arról, hogy milyen méreteket ölt ez a rendezvény, szeretnék részletesen is beszámolni mindegyik részéről. Biztosítlak, hogy nem lesz unalmas egyik fejezete sem. Azt sem kell gondolni viszont, hogy és szakértője vagyok éppen a témánk. Voltam olyan mázlista, hogy egy szezon alatt háromszor is eljutottam a rodeora, így betekintést nyerhettem a nagy összképbe, és részletesebben végigmehettem a változatos standokon. Az igazi rodeo showra csak egyszer mentem, mert oda egy külön, jóval drágább jegyet kell venni, a fesztiváljegy nem fedezi annak a költségeit sajnos. Első alkalommal egy barátnőm hívott el a suliből, és ingyen élvezhettem a luxust, másodszor a utahi nagyszülőket vittük el a rodeora az arénába, majd harmadszorra a családdal mentünk egy délelőtt a vásárban körbenézni, és én be is szerezhettem egy pár finomságot, amit majd küldök is haza ha megengedi a megtakarításom. Egy kis plusz infoval szolgálva kezdeném a leginkább közkedvelt résszel, a showval.

Temérdek versenyszámban lehet benevezni a rodeora, és a 3 éves gyerekektől az egészen idősekig mindenkit láthatott a közönség fellépni. A legkisebb gyerekeknek, 3 és 9 évesek átlagban, egy juhot kell megülniük. Mivel a juhok nem szeretnek különválni a nyájuktól, mindig vissza akarnak szaladni ha elválasztják őket. Ezen az elven alapul ez a verseny, ahol mindenki éremmel távozik, és a nyeremény mindössze egy oklevél az elsőnek. Egy juhot elválasztanak a többitől, amik az akolban vannak. Egy gyereket felültetnek a hátára, és elengedik a juhot, ami teljes turbo sebességre kapcsolva rohan egyenest be a nyáj közepébe. Mivel a juhon nincsen mibe kapaszkodni a szőrön kívül általában 4 vagy 5 másodpercig tudnak a kispajtások fennmaradni. Aztán jön a sírás-rívás, mert sok lurkó keményen beverte magát a földbe. De voltak gyerekek, akik fenn tudtak maradni végig, csak akkor a felnőttek igyekeztek lekapni őket, mert ha beleesnek a nyájba az állatok összetapossák őket kegyetlenül. Én nem vállaltam volna be ezt 4 évesen biztosan. Itt Texasban sok bátor kisgyerek van, még az a szerencse. Meg bevállalós szülők.

A következő versenyszám a liciseknek van, akik ösztöndíjak szeretnének nyerni egyetemre. Egy téglalapba a pálya közepén beengednek egy csorda marhát, majd a sípszó elhangzása után aki megfog egy marhát, megkötözi a nyakát, és képes az állatot vissza is hurcolni a téglalapba, az megnyert magának egy választott texasi egyetemre méretes kis osztöndíjat. De a feladat nehezebb, mint milyennek látszik. Nincs minden gyerekre egy marha, és a marhák észtveszve rohannak amint meglátnak egy embert, majd ha földre kényszeríted és megkötöd őket nem fognak azok egy világért sem megmozdulni. Sok gyerek a fejüktől és farkuktól is húzta őket egy időben, és volt aki még így sem járt sikerrel. Nem tagadás viszont, hogy ez egy oltári szerencsés helyzet az ösztöndíjak megkaparintásához.

És ennyi versenyszám van a gyerekeknek. A többihez profi lovasnak, vagy bikaülőnek kell lenni.

Van persze a rendes bikaviadal ,amikor meg kell haladni legalább egy pár másodperces limitet ahhoz, hogy egyáltalán pontszámot számoljanak neked. Ha nem, akkor a bika a nyertes. De volt pár tehetséges fickó, akik akár egy fél percig is fent bírtak maradni a hátán. Ők pénzjutalmat nyerhetnek. Egy másik versenyszám a lovaglás, ahol meg kell kerülni egy háromszög alakban elrendezett 3 bólyát, és minél gyorsabban bevágtatni utána a célkapun. Ennél én a lányok versenyét láttam, és a a nők fúú de keményen hajtották szegény állatokat. Már az sejlett fel előttem, hogy kimúlt állatokat fogunk látni perceken belül a színen.

Aztán egy őjabb forduló volt a férfiaknak egy lovas és tehenes versnyszám. Kivágtattak a lovon, és velük egy időben egy tehén is, majd rögtön ahogy összfutott a két állat a cowboy átdobta magát a tehén hátára, és a földre kényszerítette az állatot. A győzelem akkor teljes, ha már egy lábán sem áll a tehén. Ez volt az a pont, ami kicsit megrökönyödést okozott. Mármint ugrálni egy lóról egy tehénre nem semmi, hát még a földre is dobni magad, miközben a tehén megpróbál elhúzni. De a közönségnek látványos mutatvány, akárcsak a többi szám. Nekem sajnos csak annyit sikerült látni a versenyekből, mivel későn értünk be a tettek színhelyére. De a lényegesebb mutatványoknak amúgy is ezek számítanak. Egy pár új rekord is született, és akkor ováció fogadta a lovast, akik nem tűntek úgy, hogy nagyon el lennének telve önmagukkal, meglepetésemre. Majd a koncertek végeztével behoztak az aréna közepére egy mozgó-forgó színpadot, és kezdődhetett az egy órás rövidke koncert. Mi Keight Urbant láttuk, aki egy ötven körüli pasas, és nem is country énekes, de ennél többet nem tudok megosztani veletek, mert nincs információm róla. Viszont az idei előadók, akiket én nagyon megnéztem volna, azok a One Republic, Alessia Cara főképpen. Okom nincs panaszra, mert így is sok élményben volt részem ezen a rodeon, ne értsetek félre, de ők az én személyes kedvenceim a fellépők listájáról.

Beszéljünk most egy kicsit a számomra legérdekesebb részről, a furcsa kajákról. Mert itt szinte minden deep fried volt. Ez a nevezetes kaja a rodeon, az olajban sütött dolgok. De nem csak az a kicsi olajban való perzselés, hanem amikor beleteszed teljesen az egész ételt a nagy tál olajba. Én kipróbáltam a deep fried oreot és cheesecaket, és nem jött, hogy elhiggyem, de szuper finom volt. Olyan az oreo, mint egy fánk, egy jó nagy adag bunda veszi körül, és belül van a keksz.

A sajttorta pedig egy teljes szelet felszúrva egy fa pálcikára, akár a fagyi, és az is bundába van öltöztetve. E mellet a deep fried desszertek listája tovább nyúlik.

Van deep fried cookie dough, ami a csokis keksz nyerstésztája magyarul, bár ez nem teljesen hiteles így lefordítva. Szintén deep fried snickers, twenkie, vaj, bár azt én az idén nem láttam, csak rémtörténeteket hallottam felőle. És higyjétek el, ez egy élmény, mikor ilyesmiket először megkóstol az ember. Engem is elér a hényinger ha belegondolok, hogy miből is készítették pontosan, de az ízük kárpótol mindenért. Aztán e mellett vannak más fura édességek. Van ugye chocolate chip cookie minden mennyiségben, lehet vederrel venni belőle, szó szoros értelemben, vagy én választottam egy kisebb tálban fagyival a tetején. Árulnak vattacukrot, persze csak zacsekben, meg cukros almát, csokiba mártott epret, vagy oreot, vagy van deep fried gyümölcspitét variálhtó ízekben. Az az olcsó gépes fagyi is megvan, ami otthon is előfordul, de itt az az egyetlen létező fagylalt. Aztán vannak a rendes kaják. Arról érdemes tudni, hogy a hússütőknek versenyt rendeznek a rodeo kezdete előtt, ahol az állam minden részéről jönnek legjobb szakácsok. Csak az kap engedélyt, hogy sátrat állítson és áruljon a rodeon belül, aki megnyeri ezt a versenyt. Nagy a konkurencia, és akinek ez összejön, az temérdek pénzt zsebelhet be, mert mindenki eszik valami húst aki csak kilátogat a rendezvényre. Az adagok nagyon nagyok. Azt írják ki, hogy Texas méretű adagok, amit csak akkor tudsz megenni, ha böjtölsz előtte egész nap. A pulyka láb talán a legpopulárisabb, de a corndog, vagy a nyársak sem maradnak el a sorban. Van ugye mexikói konyha is, taco, nachos, sült krumpli töltetekkel, vagyis csirkével, sajttal, tejföllel és baconnel megszórva a tetején, esetleg egy kis zöldhagyma karikákkal megbolondítva. Megtalálható a sült kukorica, pálcikára felcsavart krumli, mindenízű popcorn is. Én kipróbáltam a krumplikarikákon marhahúst, sajtszószt és egy kis savanyú uborkát. Nem volt rossz választás, de most mintha látnám a fejeket olvasás közben, ahogy elképzelitek, hogy ez a lány micsoda vadember lett...csupán hat hónap, és már nem ismersz rá. Emlékeztetnélek téged, kedves érdeklődő, hogy Texasban a hús az egyetlen megérhetési forrás, ha nem akarsz fánkot enni egész nap, és nem változtam és meg annyira, mindeössze alkalmazkodok az adott körülményekhez, mely kulcsfontosságú a beilleszkedéshez.

Haladva a témával, jöjjenek a hullámvasutak és mindenféle kerekek. Az aréna mellett található a komplexum egy másik épülete, melyet a rodeora nem használnak, de ezt az építményt veszik körül a kajás sátrak és a fesztivál. Sok kicsi gyereknek való rész van, de találni bőven felnőtteknek is szórakoztatót. Én még nem láttam ennyi felnőttet hullámvasutazni vagy óriáskerekezni soha. Szóval, a legegyedibb talán a teret körbevevő drótkötálpálya, ami tökéletesen megegyezik a sífelvonókkal Európában. Az érdekes benne, hogy fentről végignézheted a sok embert szórakozni alattad és mindeközben kikapcsoló is, mert nem vagy a tömeg közepén, a lármában. Ezt én is kipróbáltam, de a barátnőmmel nem számoltunk azzal, hogy az átvisz a másik felére, viszont mi vissza kell majd utána gyalogoljunk, hogy az ő édesanyját megkapjuk, aki ugyancsak nem tudta, hogy majd minket a másik felén leszállítanak. Egy hasonlóan érdekes élmény volt a pörgő űrhajó, ami egy repülőcsészealjhoz hasonlított. Belül az emberek körbe álltak a falhoz simulva. Ez egy zárt szerkezet, és volt bent egy pasas, aki belülről irányította a forgást. Az ajtók becsukódtak, és a készülék elkezdett forogni. Majd a sebesség annyira beindult, hogy már a gravitációnak ellenállva a fal a hátamnál elkezdett felfele csúszni és vele együtt én is. Ez váratlan fordulat volt, viszont gyorsan felkaptam a lábam, és amíg a forgás le nem állt fenn is maradtunk a plafonhoz csapódva. Mondtam, hogy ilyesmiket még ti sem láttatok, becsszó. Talán harmadik helyet ítélnék a vízi csuszdának ez után. Egy kis csónak alakú vagonba ülsz bele, ami sínen megy. Elindulsz felfele, és a második ember gyakorlatilag csak az elsőbe kapaszkodhat, mivel nincs semmi fogódzó, vagy az egyetlen rúd vizes a szélén. És mikor felértél hupsz, leszáguld a csille szerűség veletek együtt az idézőjeles tóba, szembefröcskölve nagy részt az elsőt a vagonban, majd ezt megismételtük még egyszer egy sokkallta magasabb emelkedőn. Nagyon élveztem ezt a túrát.

Ami nem mindennapi és említésre méltó ezek mellett, az egy gagyinak tűnő kis hullámvasút volt, ami első meglátásra csak körbe vitt egy csöppnyi pályán. A pálya egyik oldala viszont meg volt emelve egy hajszállal. Kettessével kellett beülni, és miután elindultunk lassan olyan speedre kapcsoltak, hogy én azt hittem, ott repülök ki. Sarah volt belül, és ő is rám csúszott teljesen a szélén, mivel nem volt mibe fogózni, ismételten. (úgy látszik ez egy közös jellemzőjük az itteni vasutanak) Aztán jött a füst, amit ránk fújtak egyenesen a szemedbe, és végül a legnagyobb sebességen pedig egy vászon kiemelkedett és befedte teljesen a vasút tetejét, vagyis csak pörögtünk és nem láttunk ki semmit. Ezek lettek volna tehát a legérdekfeszítőbb vasutak. A hagyományos és kevésbé félelmetes dolgok is megtalálhatóak voltak, csak azokat én nem akartam kipróbálni. Volt óriáskerék, bungee gumping (az mondjuk creepy a javából), meg minden fejjel lefele forgatós játék is. Körhinta, olyan zuhanó torony vagy éppen billegő hajó is.

Ennek ellenére, sokan a szerencsejátékokra adták minden pénzüket. Tudjátok, amikor el kell találni egy pontot a labdával, vagy mini kosárlabda, esetleg azok a szerencse gépek, hogy 99 százalékban veszít az illető. Én szimplán nem hiszek az ilyen szórakozásban, mert valahogy engem a szerencsém általában cserben hagy ha játékokról van szó. Élvezetes volt nézni másokat, de ennyi meg is tette az szép emléknek.

Ne feledkezzek meg a vásárról sem, ami bent zajlott egy gigantikus méretű fedett kiállítóteremben. A gödörbe otthon szokott pontosan ilyen jellegű kiállítás lenni időről időre. Mi sokszor mentünk oda, ez csupán azért ugrott be hirtelenjében. Viszont itt a western témakör köré épült a kiállítás. A terem egy részét elfoglalták a tehenek vagy juhok, akiket simogatni is lehetett. Olyan állatsimagató jellegűen odamehettél, de engem nem ez a fertály fogott meg. A másik oldalon voltak az árusok. Ezek egytől egyig kisebb házi kereskedők vagy cégek, akiknek ez az esemény jelentős bejövő profittal kecsegtetett. Voltak kint a csizmás és kalapos cégekből kismillióért árulni cowboy felszerelést. Volt csizma tisztítás és fényesítés is, mint a régi időkben az utcán. Lehetett mindenféle bőr öveket azokkal a nagy csatokkal találni, bőr mellények, bőr blúzok, flanel ingek, mind kockások. Ruhákat is árultak, melyek a texasi divatot tükrözik, már ha lehet ilyet mondani. A texasi divat nem igazán divat, hanem egy nagy szín és minta kavalkád. Sok olyan dolog, ami nálunk öregasszonyosnak, vagy cigányosnak, illetve divatja múltnak titulálható. Csak egy példával szolgáljak, magas talpú, csillogó kövekel kirakott slápok, amit a mexikóiak előszeretettel viselnek mindenhova. Tovább haladva, voltak kerámia alkotások, belső dekoros üzletek, ahol fából készített vagy bőrből, esetenként szőrméből varrt díszek kerültek elő. Az én kedvenc szekcióm az ékszerek voltak, de negyven dollárért inkább meghagytam őket másnak. Láttam bőr és tollból készített váll alá lógó fülbevalákat, vagy bikafejeket, lófejeket, Texas alakot ábrázolókat is. Volt egy helyen fából készült spirálos fülbevaló, ami tudjátok, olyan hatást ad, hogy nincs is rajta lyuk mikor a füledbe teszed, és tavirózsás, meg sárkányos, meg sima spirálos motívumokban volt elérhető. Azért fáj még mindig a szívem, jajj de nagyon sajog... A józan eszem győzött. Ám a sok drágaság ellenére és sem maradhattam szuvenír nélkül. Sok kis üzlet vagy helyi termelő adott ingyen mintát a termékükből, amik mind sajátos és házi receptek alapján készültek. Egy öreg bácsinál megtaláltam életem legjobb toffeeját, amit ő otthon készít saját kezűleg.

Vettem egy adag házi karamellát is sea salttal meg mandularészelékkel, ami mennyei íz szintén. Volt egy nagy spirálisan kialakított szekció, ahol minden gyerekes és fura édességet lehett venni aprópénzért, mivel darabjára és tömegre fizetted az árut. Itt a giliszta ropitól a pattogó cukorkáig egyszerűen mindent felsorolt a kínálat. Olyan élmény volt kicsit, mint Roxmortsban, Zonkó csodabazárában Harrynak. A filmben, mikor a köpeny alatt először belopózik és látja a hordókban azt a tengernyi csokit és karamellát. Vagy inkább a Roxfort Expresshez hasonlítsam, mikor mindent ki szeretne próbálni életében először és meg is engedheti magának. Prágában a Captain Candyben azt hittem, hogy ezt már nem fogja édesség szintjén semmi felülmúlni, de a rodeo ennél is megmutatta, hogy lehetséges. Texas kicsit olyan, mintha minden abnormális, irreális, és nagyon beteg kajatippet összegyűjtöttek volna és kreáltak volna egy helységet, ahol egyszerűen minden, de minden, de minden megvan. Innen is vettem egy kosárnyi nyalánkságot, mert nem hiszem, hogy ilyen alkalom hamarosan adódna még egy. Bízom benne, hogy nem romlanak meg hamar, és majd hazaviszek belőlük, hogy megoszhassam az élményt.

Finomság témakörben voltak mindenféle szósz vagy inkább mártás szerűségek, amik egy kömörebb anyagú szósznak felelhetnek meg, és pereccel, vagy tortilla chipssel nagyon jók. Ezek házi fűszerkeverékek és minden üzletben mások. Lehet őket kóstolni is, kis sós ropikat raknak a szélére, és belemárthatod őket. Vannak sósok, csípősek, de édesek is. Voltak kávék is, ahol egy kis műanyag csuporkába kipróbálhatja a vásárló az ízeket. Vagy kutyanyalánkságok és kekszek ,hogy a házi kedvencek se maradjanak ki, mert itt a legtöbb család tart kutyát. Minezek ugye hihetetlen árakon. Még laskát is árulnak fűszerkeverékekkel egy tasakban, és az egyetlen dolgok, hogy megfőzöd a laskát. Volt pár salsa árus is, akik egyedi ízekkel engem is megfogtak, pedig nem vagyok odáig értünk a legkevésbé sem. A legtöbb salsa viszont csípős volt, így messze elkerültem őket.

Azt hiszem minden említendő részletet kiveséztem már a Houstoni Rodeoval kapcsolatban, hiszem ennyit eddig még nem írtam. A blog szószámlálója szerint ütöm a 3 ezret felülről. Nem szeretném azt sem, hogy átessek a ló másik oldalára, és untasson titeket a szószaporításom. Ez a három alkalom maradandó és felejthetetlen maradt számomra, olyan emlék, amit sehol a világon nem kaphatsz, csak itt. Ilyenkor olyan boldog vagyok, hogy ebben a csodálatos államban lehetek, ami néha túl meleg, néha pedig szimplán fura szokásokkal rendelkezik, de a hagyományaik és kultúrájuk lenyűgözően sajátos, utánozhatatlan és a varázsa mindig velem marad majd.

Ha eddig kitartottál bizonyára nagyon szeretsz engem vagy a soraim :)) Köszönöm a figyelmet, és boldog tavaszt innen a perzslő márciusi Baytownból


RECENT POSTS:
SEARCH BY TAGS:
No tags yet.
bottom of page