Texas arról híres, hogy itt minden nagyobb. Kezdve a kocsiktól, egészen a házig minden a megszokottnál nagyobb. Mert a texasiak jelszava, hogy ami nagyobb az jobb.(bigger is better) És ők erre nagyon büszkék is. :)) Akárkivel találkoztam büszke volt arra, hogy ő ide tartozik, hogy texasi, nem akármelyik államban lakik. Ez volt az egyik legnagyobb furcsaság. Bizonyára ti sem rohagáltatok örömujjongva soha, hogy Romániában lakok, juhé! Hát igen. Pedig ez lenne a természetes. Na de lépjünk tovább.
Az első pár nap nem találtam a helyem. Rájöttem ,hogy mennyire egyedül vagyok egy csomó idegen között, akik bár nagyon kedvesek, de azért nem lesznek kevésbé idegenek. Eléggé magam alatt voltam. Fájt a hasam a sok idegességtől és nem ettem egy falatot se két napig. Felhívtam a szüleimet facetimeon és egy teljes órát dumáltam velük, míg kellően megnyugodtam, hogy ne legyen folyamatos hasfájásom. Éjszaka is alig tudtam aludni az időeltolódás miatt. Már délután álmos voltam, estére pedig hulla, és éjszaka folyamatosan ébredtem meg, és nem tudtam visszaaludni.
Úgy is mondhatjuk, hogy nehéz az órával átállni. Kellett öt nap kb, amíg végig tudtam aludni az éjszakát és kibírtam, hogy ne aludjak bele a közös vacsorába. Aztán lassan utána kezdtem megnyugodni. Kialudtam magam, elkezdtem enni olyan dolgokat, amikkel otthon is meg voltam szokva. A sok új íz egyszerre megrémített, de rájöttem, hogy csak fokozatosan lehet minden újat megszokni, és így ráébredtem, hogy nem is olyan rossz minden változás.
Az első héten rengeteg érdekes élményben volt részem. Egy nap elvittek aligátort és pitont simogatni. Vicces volt és az biztos, hogy ilyesmi sem történt még velem. Azon kívül voltam körbenézni a polgármesteri hivatalban, mert apa ott dolgozik(mármint az amerikai apám persze, de személyesebb, ha anyánk és apának szólítom őket), annak ellenére, hogy a helyiek nagy része az olajvállalatoknál dolgozik, mert Baytown egy ipari város és rengeteg gyár található a város szélén. Voltam a mormonok imaházában misén, ami annyira új volt, minden általam megszokott vallástól eltér. A közös éneklés után felszolgálták a Sákramentumot, ami annyit tesz, hogy adtak egy falás kenyeret és egy műanyag pálinkáspohárban bort. Mindenki meghúzta és aztán visszatette a tálcára. Majd három különböző korú fiatal beszélt különböző témákról és elmondta az élettörténetét, vagy amit épp meg akar osztani másokkal. És mindenki ujjongva fogadta az egészet és megtapsolták meg minden. Nagyon jó volt, bár ez második nap volt és eléggé fárdt voltam ahhoz, hogy a felét ne értsem a mondandójuknak.
Aztán persze voltam a suliban is beiratkozni. Hát az iskolám óriási. Térképet kaptam hozzá. Három épületből áll. Van uszodája, ebédlője és most építenek még egyet, valamint van egy másik épület, ahol az órák nagy részét tartják. És van a főépület a szekrényekkel, egy jó nagy könyvtárral, ami sokaknál nem szempont, de nekem nagyon is jelent valamit. Aztán vannak a szakkörök és az órák, amik megint ismeretlenek voltak számomra. Szépségápolástól a farmerekig mindenki megtalálhatja magának a megfelelőt. Nekem megtetszedt a fotózás, pszihológia, kórus, művészet óra/szakkör. De vallásos klubbok is vannak, szexualitással kapcsolatos szakkörök. Meg persze pompomlányok, tánccsoport, anime, sakkör, környezetvédelem, történelmi témájú klubok, különböző zenestílusokkal ismerkedhetsz meg, zenekar, banda, gyilkosság elleni csoport és még ki tudja mennyi féle opció. Mindenféle sport is van az uszás mellett. Amerikai foci a fő prioritás, de van kosárlabda, kézilabda, baseball, feltételezem rendes foci is. Valamint iskolán kívül lehet lovagolni, hangszert tanulni, szaladni járni, mert nem néznek rád úgy, mintha egy másik bolygoról estél volna le, mint például nálunk otthon, ha meglátnak az utcán szaladni. És persze nincs az a forgalom sem.
Baytown egy nyugodt kicsi kertváros, amit nagyon élvezek. Kolozsvár után üdítően nyugodt hely. Minden ház előtt fák, növények, levágott fű. Nincs sehol kerítés, mert nem félnek, hogy ha a szomszéd unatkozik átugrik és lomtalanít neked ingyen. És mindenki nagyon nyugodtan közlekedik, nem ideges, nem dudál, nem káromkodik ha az előtte levő éppen megáll. A város nagy kiterjedésű és kevés lakosszámú a romániai városokhoz képest. Nincsenek tömbházak és a város jelentős részét az üzletek, gyorséttermek, éttermek, bevásárlóközpontok teszik ki. Ismerős nevek lehetnek számotokra az Aldi, egyetlen európai termékekkel ellátott üzlet, valamint van persze McDonlds, Starbucks, KFC, Subway, Pizza Hut. De az kedvenc kajálóhelyeik az ittenieknek a Whataburger, Chick-fill-A, amik csak itt vannak, ami eredeti Texas. A bevásárlóközpontok augusztusban tele vannak Karácsonyi és Halloweeni dekorációkkal, amit imádok!!! Annyira aranyos dolgok, hogy legszívesebben megzabálnám mind őket. Már(!) nagyobb a választék, mint nálunk decemberben. Szóval csak be kell engem szabadítani egy ilyenbe, és megvan a napi program. :)) Íme néhány példa...
