Be kell vallanom, hogy nem erre vártam a Valentin naptól. Teljesen sokkos hatásként ért az, hogy itt még ezt az napot is ennyire elanyagiasították, és, hogy nem csak a párkapcsolatban levők vesznek egymásnak ajándékot, hanem mindenki átmegy vásárló üzemmódba. Több lánytól hallottam, hogy azért gyűjtöttek már hónapok óta, hogy majd a családjuknak vásárolhassanak csokit, meg virágot, meg ki tudja még miket. Volt ,aki mondta nekem, hogy közel hetven dollárt költött a családtagjai ajándékaira. Az jó sok csoki lehetett aztán. Mintha a Mikulás jönne újra.
De nem csak ilyen őrült ötletekről akartam beszámolni, hanem külünböző szokásokról is, akik nem mind megvetendőek, hiszen a Valentin nap átértelmezett kontextusa az lenne, hogy fejezzük ki szeretetünket a hozzánk legközelebb állóknak. És ez egy követendő példa, mert a sok szeretetet, amit a szűk családi körünktől vagy barátainktól kapunk gyakran természetesnek vesszük. Csak a hiánya tűnik fel olykor-olykor, de akkor életünk problémájaként fogjuk fel. Viszont egy napot arra szánni, hogy megköszönjük, ezt szép gesztusnak gondolom.
Szóval vágjunk bele a közepébe. Iskola...Borzalmasan giccses valentin napi ajándékokok tárhelye. Előző nap ugyan figyelmeytették a diákokat, hogy a nagy héliumos szívecskés lufikat, vagy az óriási macikat a sulin kívűl intézzék, de ahogy az lenni szokott, senki sem hallgatott a jó szóra. Már reggel hétkor, miután beléptem az épületbe, a legtöbb lány kezében ajándék volt. Hogyan tudtak ezek ilyen korán összefutni a barátjukkal vagy barátnőjükkel, nem tudhatom...De kezdtem nem oda illőnek érezni magam. És aztán első óra után már tényleg elözönlötték az ajándékok a sulit. Plüssmacikat hordozott minden lány, vagy Valentin napi kiadásos csokit, ami drágább jóval, csak mert ráraknak a csomagolásra egy pár szivecskét. Sokan kaptak egy szál rózsát is, de a meglepő az volt, hogy a legtöbb lánynak azért nincsen barátja, szóval a barátnők is virágot vettek egymásnak. Aztán akinek van barátja, az késztetést érzett, hogy kikürtölje az egész kerek világnak. Megálltak a folyósó kellős közepén, és ott keztek el ölelkezni. Jött, hogy nekimenjek az egyiknek jó nőiesen, mert nem elég, hogy a szünet csak öt perc, még akadálypályázzak is, hogy kikerüljek minden párocskát. Végül pedig voltak olyanok is, akiknek a barátjuk beteg volt, vagy másik suliba jár, így nem ünnepelhettek egész nap együtt. Ők voltak a legnagyobb hangúak. Le nem álltak a kommentálással, hogy ó, a barátjuk nem is lehet velük, és nekük van a legszörnyűbb Valentin napjuk. Erre gondoltaam én, hogy azért fogadnék abban veletek...Valahogy nem volt a fénypontja az évemnek ez a nap. Sok más ünneppel ellentétben, ha ilyenkor nincs barátod, az elég kellemetlen helyzet. Ugyancsak minden lány kiöltözött a szőke hercegre várva, vagy a mexikói srácokra átértelmezve. Mindenkin tömény smink. Rentege mini ruha, ami mellesleg az öltözködési szabályzat ellen van...Páran olyanannyira belejöttek, hogy szivecskéket ragasztottak az arcukra, vagy egész testrészükre. Bolondok házának tűnhet ez az egész beszámoló, de higgyétek el, az is volt...
Aztán kis pozitív vibe, én benne vagyok egy ilyen önkéntes klub szerűségben, akikkel már hetekkel előtte elterveztünk egy önkéntes akciót. Készítettünk képeslapokat, és elmentünk egy rehabilitációs öregek otthonába suli után, hogy ezeket szemályesen adjuk át. Mivel ugye a rehabon okkal van az ember, soknak nem esett le, hogy en miről is hablatyolok, és hogy éppen milyen nap van, de páran megköszönték a segytséget, és meg vissza is mosolyogtak jobb esetben rám. Ez energiával töltött fel, még a sok negatív behatás ellenére is, ami volt elég aznap.
Végül az én családomról is pár szót említenék. Rick és Aimee olyan aranyosak, mert Rick nagyon szereti még mindig a feleségét, olyan mintha csak most kezdtek volna el járni. Szóval nagy gondba volt, hogy hova vigye az a sweetheartját vacsorázni. Mivel szerdán minden hely ultra zsúfolt, így ők kedden mentek el Houstonba egy elegánsabb helyre. Aimee is vett neki egy csomag csokiba mártott epret, mert az a Rick kedvence, és itt egyben a Valentin napot is szimbolizálja. Majd szerdán Rick is egy csokor virágot vett neki, mert az a szokásuk, hogy minden február 14.-én jár a virág.
Utolsó gondolatként pedig nehogy elfelejtkezzek a bevésárló központokról, és a nagy aukciókról. Ilyenkor több helyen is itt Texasban kiállítanak sátrakat a parkolóban, szóval ha csak Valentin napi termékeket keresel jobban jársz ha be se mész az üzletbe, mert kint már mindent megtalálsz. A fő elemek a virágok határozottan, de e mellett rengeteg képelap, csokis eper, Valentin napi csoki, vagy lufi van mindenhol. Én, mint nem túl érdekelt a témában, nem néztem annyira aprólékosan körül, de a nagy láz hozzám is eljutott. A legtöbb étterem ki is irta, hogy szerdán egyet fizet, kettőt kap, vagy külön menüt szolgálnak fel. Esetleg ingyen előétellel kedveskednek a vendégeknek.
Ennyi azt hiszem elég is ahhoz, hogy teljes képet kapjatok a texasi szerelmesek napjáról. Ez a nap valahogy nem az én napom volt, de jó, hogy egy ideig nem kell többet aggódjak miatta
Egy kis vicces sztory zárásnak. Első órán együtt vagyok egy spanyol cserediák lánnyal, akivel jó barátnők lettünk. Akkor szerdán pedig, miután kimegyünk az óráról azt mondja nekem Marta, hogy ez a nap teljesen kiborítja őt. Nem elég, hogy a barátaim nincsenek itt, de még ezt az orrom alá is dörgölik, mikor mindenki az ajándékaival járkál a folyósókon. Erre mondom neki, hogy drága, mintha a számból vetted volna ki a szót :)) a cserediák élet gyönyörei...
