Ezt a bejegyzést még december elején írtam, de oly sok minden történt egyszerre, hogy teljesen kiment a fejemből posztolni. Így pótolom most a halasztást.
Arra gondoltam, hogy milyen érdekes lenne beszámolni nektek az itteni készülődésről az évnek ebben a szakaszában. Szerintem ezek a szokások családonként is akár nagyon különbözőek lehetnek, hát aztán ha egy másik kontinensen vagy.
Először is azzal kezdeném, hogy nagyon felpörgött minden a Hálaadás óta. Tényleg érezni lehet, hogy karácsony közeledik. A rádióban csak karácsonyi zenét játszanak, a bevásárlóközpontokban rengeteg a leárazás, a dekoráció, az édesség és mindenki tűkön ülve várja a vakáció kezdetét, mely még oly távoli és elérhetetlennek látszik. Még két és fél nehéz hét áll előttünk, és a félév végi vizsgák az utolsó fél héten. A karácsonyt megelőző héten szerdáig suliban leszünk, és minden tanatárgyból kemény vizsgát kell tennünk, melyen ha nem mész át, akkor nem fogadják el a félévedet és ismételned kell. Ez pedig úgy fog zajlani, hogy naponta három vizsgánk lesz hétfőn és kedden, szerdán pedig kettő, és 12 körül haza is mehetünk.
De nem a vizsgákról szeretnék nektek papolni, hanem a karácsonyi készülődés időszakáról. Lassan mindenki kezdi díszíteni a fát, beszerezni az ajándékokat. Hálaadás után már teljesen normális, ha bent és kint is a házad teljes díszben áll.
Sokat kívül is díszítik a házukat. A tetőt körberakják égősorokkal, mint a filmekben, és mivel itt nincs hó, felfújható télapók, pingvinek, rénszarvasok, jegesmedvék vannak a házak előtt. De láttam házakat kivilágított szent családdal is, vagy helikopteres mikulással, ami valóban a levegőben lebegett. A karácsonyfák sokszor fűfenyők, ami elég nagy csalódás számomra. Én az élő fákat kedvelem, mert azok adják meg az igazi karácsonyi illatot, hangulatot, még ha sepregetni is kell minden nap alattuk.
De a műfák előnye, hogy egyszer megveszed, aztán éveken keresztül be vagy biztosítva. Nekünk egy kétemeletes mű fánk van otthon, ami szerintem is nagyon jól néz ki. A díszítèssel akadt egy kis probléma, mert a létra sem volt elég magas, hogy a tetejére felrakjuk a csillagok, de valahogy csak megoldottuk. Gyakori népszerű díszítési kellékek a diótörők, amik szerintem elég creepyn bámulnak rák naphosszat. Nekünk is van belőle vagy 20 biztosan. Aztán a kis betlehemesek is elterjedtek. Meg a fényképpel díszített karàcsonyfagömbök. Az egy nagyon szép, személyes emlék tud lenni, nekem is bejönnek, nagyon is. Ez lehet, hogy gyerekesnek tűnik, de az én kedvenc részem a lakásból a lépcsők, ahol a korlátra műgirlandok és sárga égőfűzérek kerültek, és olyan gyönyörű!!! Tisztán, mint a családi karácsonyi filmekben...
És ha már a filmeknél tartunk, sok híres karácsonyi film van, amit én még soha nem láttam, de itt meg mindenki gyerekkora van benne. Például a Grinch (egy nagy baromság, de ez személyes vélemény), Miracle on the 34th street, The elf vagy Charlie Brown Christmas edition. Nekem a karácsonyi film a Home alonenal, meg az Ice age Christams editionnal kimerült :)))
A sütikről is említést szeretnék tenni. Az amerikai mèzeskalács egy kicsit eltér az otthonitól. Általában nem díszítik ki, és egy keverékből tojás, víz hozzáadásával már meg is van. Eléggé erős illata van, és az az irritáló karácsonyi szaggal tölti be a konyhát, de nekem ízlett. Jobban belegondolva rá is jöttem a különbség miértjére. Magyarul mi MÉZESkalácsnak hívjuk, míg angolul Ginger gyömbért jelent. Hát nem csoda, hogy a receptek eltérnek. Sokan készítenek házicsokit, vagy inkább vesznek, karácsonyra. A mexikóiak mexikóit esznek Szenteste is, ahogy az év megmaradt 364 napján. Vannak olyan fura családok is, akik a lefagyasztott pulyka maradékával ünnepelnek, ami megmaradt még Hálaadásról. Na ez azért már engem meghalad...fujjj... Meg persze a Mekinél már kiirták, hogy egész karácsony napján nyitva állunk. Biztos nagy lesz a forgalom, és megéri nekik. :))
Na itt ér véget a rövid beszámoló, amit december elején raktam össze unalmamban, de úgy érzem, megér egy kis utólagos kibővítést, így amit ez után olvastok már élménybeszámoló jellegű lesz. Olyan rengeteg érdekes program volt decemberben, melyeken soha nem vehettem ez előtt részt, és valószínűleg egy ideig ez után sem fogok, mint például adománygyűjtés kollektíven, mézeskalácsház díszítés, kántálás a kórházban, névtelen sütistányérok a szomszédoknak (és nem csak), meg még sokáig sorolhatnám, de kezdjük szépen sorban.
Most pontos időrendi sorrendet nem követek, de talán az én személyes kedvencem a mézeskalácsháznak a díszítése volt. A templomban minden hétfő délután szerveznek a 18 és 31 év közöttieknek ilyen csapatmunkát igénylő feladatokat, és mivel az apukám a csapat vezetője, így mikor ilyen cool dolgok vannak mi is mehetünk közreműködni.
Számomra kisebb csalódás volt, hogy a ház önmagában már el volt készítve, össze volt ragasztva, de még így nagyon vicces volt dekorálni. Én három huszon-éves sráccal boltam egy csapatban, akik rám hagyták a "piszkos munkát", vagyis kiélvezhettem a dolgokat. Ők meg telenyomkodták cukorkával a tetőt. A hozzávalókat és a házat is meg lehetett találni egy dobozba csomagolva az üzletben, ami lényegesen könnyített rajtunk.
Második említésre méltó dolog, a sulival való gyűjtés volt. Csapatokban különböző klubbokból a gyerekek beszerveztek egy szülőt, aki segített és kb 3 órán keresztül körbevitt és várt minket a kijelölt utcákban Baytownban, amíg mi kopogtattunk az emberek ajtaján és befőttesüvegekbe meg konzervekbe csomagolt, nem romlandó kaját gyűjtöttünk a szegényeknek. Ez egy csapatok közötti verseny is volt egy időben, és nem csak a mennyiséget, hanem a karácsonyi öltözetünket is pontozták. A végén pedig bedobozoltuk mindazt, amit gyűjtöttünk és leadtuk az iskolában, majd kaptunk ingyen pizzát és sütit. Nagyon jól szórakoztunk a gyűjtés során. Sajnos a mi utcáinkban a legtöbb család elég szegényesnek tűnt, és úgy jött volna, hogy én segítsek rajtuk, ne várjam az ő adományaikat. A legtöbb család ennek ellenére nagyon kedves és megértő volt. Látszodt, hogy próbálnak segíteni. De azért itt is történtek kisebb vicces incidensek. Az első házba mikor bekopogtunk egy öreg, spanyol bácsi nyitja ki résre az ajtót. Én elkezdtem mondani a szöveget, hogy adományokat gyűjtünk a sulinak stb. Aztán a pasas egyszer csak bekiált spanyolul a feleségének, hogy valami gyerekek vannak itt és valamit akarnak. Erre azt hittük, hogy biztos nem értett meg minket. Erre egy másik lány a csapatunkból elkezdte elmondani spanyolul a dolgokat. Erre meg az öreh bácsi azt mondja, hogy én nem tudok spanyolul, és ránk csapja az ajtót. Ott egy kicsit alább hagyott a lelekesedésünk, mert ez volt a legeslegeslő házunk...
Rögtön Hálaadás után egy vasárnap találtunk egy teli tál tésztás tányért az ajtó előtt. Van az a szokás, hogy egy ilyen tál jár körbe a szomszédoknál, és mindig van mellette egy üdvözlőlap is, névtelenül. Így a megajándékozott nem tudja, hogy mitől kapta, és nem kell azon aggódnia, hogy viszonozza a szívességet. Helyette valaki másnak adhatja tovább a tálat, jobbá téve egy barát napját. Miután ezt a tányért szerencsésen tovább adtuk, nekem nagyon befészkelte magát az ötlet a fejembe, hogy milyen gyönyörű gesztus adni, nem várva semmit cserémbe, így mi még összeállítottunk vagy 4 tányért, és megleptünk a szomszédokat körülöttünk. Ám egyikük a legnagyobb meglepetésünkre megláthatott minket, mert karácsony előtt hoztak egy óriási illatos gyertyát, és megköszönték a sütiket. Nálunk otthon szinten karácsonyi hagyomány a mézeskalács. Én eddig csak a díszítést vállaltam magamra, de az idén nekem kellett gyúrni a tésztát is. Hogy őszinte legyek, tartottam tőle, hogy egy katasztrófát kezdeményezek azzal, hogy ilyesmit vállalok magamra. Malorie és még egy srác segítségével azomban teljesen vicces és emlékezetes mézeskalácskészítés lett. Az eredmény pedig magáért beszél :))) Ezt a folyamatot én kétszer is megismételtem, mert addigra mindenki meg akarta kóstólni az európai mézeskalácsot. A suliba is vittem belőle, és mindenki odáig volt érte. Szóval ez egy teljes sikert aratott!
Egyik szerdán elmentünk a gyerekekkel a templomból kántálni két idős hölgynek, akik a templom tagjai, de súlyos betegen kórházba készerültek tölteni a karácsonyt. Abba a kicsi kórterembe beszorultunk vagy harmincan és elénekeltük a Csendes éjt, meg a Joy to the worldt. A meglepetés ledig kifele menet èlért minket. Visszahívtak az ápolónők, hogy a többi beteg hallotta a közelben az éneklést, és nagyon boldogak lennének, ha nekik is énekelnénk. Így megismételtük az énekeket, és közbe még be-be szállingóztak az emberek, hogy hallgassanak minket. Nagyon aranyos élmény volt.
Még rengeteg vagámy dolog történt ezen a karácsonyon, amiért nagyon hálás lehetek, és tiszta szívből örülök annak, hogy örömet szerezhettünk ennyi embernek
