Az első két hetem a suliban

Tudom, hogy mind nagyon vártátok már ezt a beszámolót, de meg szerettem volna várnia míg kialakul a teljes kép és, hogy ne csak az első benyomás legyen. Most már azt hiszem nem halogathatom tovább. Szóval kezdjük az elejéről. Az iskola pont olyan mint a filmekben. Négy épületből áll. A fő épületben vannak a szekrények, de szinte senki sem használja őket, mivel az öt perc szünet nem elég arra, hogy elszaladj a szekrényedig és utána még az órára is időben odaérj. Nekem sincs szekrényem. (Nagy csalódás, tudom) A legtöbb órám is a fő épületben van, akárcsak a tanácsadók irodái, a könyvtár( nagyon nagy és szuperül néz ki, de soha nem érek rá bemenni és körbenézni rendesen), az orvosi, a díszterem, az ebédlő és rengeteg terem. A másik kisebb szárnyban vannak a kilencedikesek és a rajzórák, az edzők irodái stb. Aztán van egy külön épület a sportoknak. Kosárterem, uszoda, öltözők és minden más terem is. Aztán még van egy szárny az olyan tantárgyaknak, amelyek szaktudást és gyakorlást igényelnek. A tanárok nagy többsége nagyon laza. Sokan mindent elnéznek, ha végzed a dolgod és tanulsz rendesen. Mert a légyeg az, hogy a jegyeid és a viselkedésed rendben legyen, nem az, hogy épp órán mivel foglalatoskodsz. Vagyis lehet inni és néha enni is órán, wcre menni, de egyes tanároknál ez úgy megy, hogy adnak három vagy két kártyát és ha hat hét alatt nem használod el a wcre menéssel, akkor felemelik a jegyedet a végén. Nem várnak el természetfeletti képességet az embertől, mint otthon egyes tanárok, és megértik, ha aznap ép nem vagy formában. A legidegesítőbb dolog a dresscode. Egy baromság az egész, mert a suli fele amúgy sem tartja be, de engem második nap már megszólítottak, mert kilátszodt a hasamból egy ujjnyi. De ha a pompomlányok miniszoknyában flangálnak, az senkit sem zavar. Az sem ha más csajok derékig érő dekoltázsokat preferálnak. Csak a hasad ne látszodjon. Egyes gyerekek olyan fura ruhákat hordanak, hogy csak kapkodom a fejem. És senki nem szól rájuk. Sokan palucsban, slápban jönnek suliba. Vagy tetőtől talpig Harty Potteres cuccokban. Vagy felemás zoknikban. Vagy focimezben ülnek egész nap. Néha akad egy, két normális ember is. Aztán a sulisok fele fekete vagy mexikói. Nagyon kevés fehér van. A mexikóiai pedig arról híresek, hogy meszelik magukat, mint a házfalat. Egy kiló festéket hordanak és olyan rondák vele...nincsenek szavak. Meg azok a műkörmök se semmit. Már inkább karmok. És a mexikóiaiknak valamiféle személyiségzavar folytán az az álláspontjuk, hogy ők feketék. Pedig nagyon nem. Csupán a bőrük kicsit bronzosabb, de messze állnak a feketéktől. Ha viszont fehérnek titulálod őket vérig sértődnek. A suliba 2500 gyerek jár. Mind 9-12.edikesek, és a tizedikesek vannak a legtöbben. 650 velem egy idős gyerek van egy helyen. Félelmetes mikor ez az embertömeg megindul és te öt perc alatt el kell juss a következő órádra, de alig tudsz megmozdulni a folyósón. Az az öt perc csak elszáll, anélkül, hogy legalább pisilni eljutottam volna.... Nehéz igazi barátságokat kialakítani, hisz az osztálytársaid folyamatosan cserélődnek és sokan már annyira antiszociálisak, hogy mindenhova fülhallgatóval járnak. De persze azért van pár kedves arc is, akik nem néztek teljesen hülyének, ha rákérdezek olyan dolgokra, amik nekik természetesnek tűnnek. Ők azok az emberek, akik miatt várom a sulit. Mert vannak paraszt, bunkók is, amilyenek a gyerekek a filmelben. Bőven akadnak. Ilyennel tűnnek a pompomlányok, a kövérebb fiúk, akik szerintem hátrányban érzik magunkat, meg még sokan mások. Sok kövér gyerek van az egészségtelen kaja miatt. És még több kövér tanár. És az ebédnél az a helyzet, hogy az ebédlőnem elég nagy mindenkinek, ezért négy csoportban ebédelünk. Vagyis nem biztos, hogy a barátaidnak is egyszerre van az ebédjük veled. Én is így jártam. Van A és B nap. A különbség köztük, hogy két óra, az én esetemben a matek és a spanyol, minden nap cserélődnek és velük az ebédszünet is. Vagyis egyik nap spanyolom van, másik nap matek.