San Antonio, amilyen szögből még nem láttad

Bár lehet, hogy unalmasnak tartod elolvasni a beszámolómat San Antonioról, mikor már volt egy blogom a városról korabban, de ígérem, ezúttal egy teljesen más oldalát fogod felfedezni a helynek. Mert sok minden függ attól, hogy kikkel mész, mikor mész. A múltkori kirándulásom óta eltelt majdnem 2 hónap és beköszöntött az ősz. Most a családommal mentem és a programunk is teljesen más volt. Eredetileg egy konferencia miatt mentünk, ami a mormon polgármestereknek volt rendezve és az egész országból érkeztek résztvevő. Azt nem állítom, hogy érdekes volt maga a konferencia, de a többi program, amin részt vettem kifejezetten érdekes és egyedi volt minden nemben. Pénteken suli után csak felkaptam a becsomagolt táskám és elviharoztunk, mielőtt megindult a forgalom. Megálltunk este fele Subwayezni, ahol akkora shaormat kaptam, hogy fele is sok volt. Este megérkeztünk a hotelünkbe, ami pont a folyóparton volt és a -1edik szintje a folyóra vezetett ki. Persze a folyóparti hotelek a legdrágábbak és a legjobbak a városban. Aznap már nem jutott időm semmire, de szombaton beindult az élet. Reggelire elmentünk a Lulu's nevű hítres étterembe.

Háromnegyed órás volt a sor a vendéglő előtt, mert ez az egyetlen hely szerintem a kerek világon, ahol torta méretű fahéjas csigát lehet enni. Az egész csiga tiszta cukor és még le is öntve pergelt cukorral, szóval ha mindenképp hízni akarsz, meg lehet próbálkozni vele. Mi 5ön nem voltunk képesek megenni, pedig mindenki derekasan kitett magáért. Aztán egész nap nem kellett több kaja. Még másnap sem igazán.

A reggeli után elmentünk egy segwaytúrára a vároaban, ahop megmutatták a város nevezetességeit is egyben. Először próbáltam ki a segwayt. Nekem otthon hoverboardom van, és azt másképpen kell irányítani. Itt dőlni kell előre meg hátra, míg a hoverboarddal csupán lábbal irányítassz. De hamar meg lehet szokni, 10 perc után már ment, mint a karikacsapás:)) Aztán a túrán sok más nevezetesség mellett érintettünk egy katolikus templomot is, ami annyira szokatlan, már-már természetellenes volt számomra. Ilyen messze is ugyan úgy néznek ki a katolikus templomok. Nem időztünk ott sokáig, mert épp egy spanyol esküvő zajlott, de őszintén feldobta a napomat.

Aztán a túra után elmentünk bejelentkezni a másik hotelünkbe, hol a következő éjszakát töltöttük. 3 percre volt a két épület egymástól és nagyon hasonló volt a szoba is. Majd elmentünk vásárolni az óvárosi részbe és vacsorázni a leghíresebb, éjjel-nappal nyitva tartó mexikói étterembe, ahol jártam a cserediákokkal is.

De most végre ki is próbáltam a helyi kínálatot. Közben volt pár pasas, akik jártak körbe az asztalok körül és addig zenéltek, amíg ki nem fizetted őket. A pincérnők is népviseletben szolgáltak fel és a mexikói zene pedig végkèpp megadta a hangulatot.

Az enchiladam, sajtos rudam húsos mártással, eléggé kétesen festett, de az íze kárpótolt a látványért.

Majd visszamentünk a hotelbe, gyors átöltözés és indultunk a városnéző kísértetháztúrára. Még a fordítása is borzasztóan hangzik, tudom. Ez volt a legnagyobb baromságok egyike, amin valaha részt vettem, de azért megtudtam egy pár részletet a város múltjáról is elvétve egy-egy kísértetes sztoriban. Halloween környékén állítólag ezek a túrák nagyon népszerűek, mert az amerikaiak egy photoshoppolt kép láttán már el is hiszik az ilyen meséket, hogy a halottak visszatérnek és még ma is összefuthatsz velük a hotelekben. Mert a legtöbb ilyen ház ma hotelként működik. Na azért ez egy élmény volt, de soha többet nem kérek belőle. Éjfél körül holtan haza is értünk és bezuhantam a jó kis kanapémra, amiről kb térden alul lelógott a lábam, de jó volt az bőven. Sokkal jobb, mint arra ébredni, hogy Malorie orrbavágott tisztességesen. Vasárnap reggel kezdődött a konferencia. Egy misével indítottak, amire az egész család hivatalos volt. Két órát hallgattuk minden polgármesternek az élettörténetét röviden. Voltak elég poénos arcok is, de összegezve életem leghosszabb két órája. Utána meg egy brazil étteremben volt jelenésünk, ami eddig a legjobban hasonlított a hazai ízekhez. Önkiszolgáló volt, de az érdekessége helynek a húsok És ha szerettél volna húst, akkor igenre kellett fordítanod a lapocskát. Rengeteg féle húst szolgáltak fel és mindenkit személyesen megkérdeztek, hogy mit akar.

Teljes nyársakat is hoztak és szeleteket vágtaka vendégek tányékjára belőle. Nagyon jóízű volt minden, de mikor kijöttünk azt mondja a családom, hogy sajnos az ananászon nem volt méz, vagyis ők nem esznek csak nyers ananászt... Semmi nem ízlett nekik, mert nem volt méz az ananászon. Katasztrófa ez az életfelfogás és ízlés. Valószínűleg soha nem fogom megérteni őket. Aztán visszamentünk a hotelbe és gyorsan bekukkantottam a szuvenírboltba, de egy sima pulcsi 80$ volt, csak mert írta rajta, hogy San Antonio. Vagyis onnan nem vettem semmit. Majd indultunk haza, mert az út 4 órás és este még várt ránk a házi, amit pénteken nem sikerült leírni. Na de ezek szakmai titkok és nem rátok tartoznak.

---

Összegezve egy gyönyörű, programokkal teli hétvégén vagyok túl, és ha még egyszer esély adódna visszamenni, én ugranék! :))felszolgálása volt.